ÉrintésTerápia Képzés

Öröm és hála töltött el: pár hét, és befejezem az Érintés Terapeuta képzésemet. Judit, György — köszönöm!

Évek óta dolgozom a szavak szintjén és testfigyelő gyakorlatokkal, belső képekkel önismereti tanácsadóként, amit szívből szeretek. És többször éreztem, hogy a témákban, amikkel vagyunk, van egy réteg, ami néma. Olyan helyen szeretnék találkozni a klienseimmel, ami a szavakon túl van, amire a test, az idegrendszer emlékszik. Van, ami egyszerűen elmondhatatlan — és pont ebben a rétegben van valami nagyon lényegi, ősi és meghatározó.

Amikor Juci beszélt nekem az induló Érintés Terápiás képzésről, a gyomromban éreztem, hogy ez egy olyan módszer, amire mélyen vágyom — megtapasztalni önmagamként, és használni is mint segítő módszert. Biztos voltam benne, hogy értéket kapok, új távlatokat nyit meg előttem ez az egy év.

A gyakorló csoportjainkon megtapasztaltam a saját érinthetetlenségemet is: olyan embert választottam első terapeutámnak a képzésen, akiben bíztam — és éreztem a jeges rémületet, amikor már a matracon feküdtem, hogy kapcsolatba fog kerülni velem, hozzám fog érni. Nekem az ÉT a belső biztonság témájáról és a kapcsolódásról szól egy másik emberrel. És minden hiány, amivel élek, tölthető, gyógyítható.

Köszönöm nektek, Juci és Gyuri — elsősorban a saját utazásom, hogy az ÉT által mélyebb rétegeimbe jutottam, és a változást, amit elindított bennem. Hálás vagyok, hogy megszülettem egy új segítői minőségemben. ❤

Az érintésterápiát szakembere válogatja, hogy mit ért alatta — nincs egyetlen definíciója. Sokan ódzkodnak az érintéstől (én is innen indultam), más helyeken meg túlkövetelik azt. Vannak érinthetetlen helyeink és vannak sóvárgók is — mindez lehet egyszerre, egy időben és testben.

Sokan azonosítják a szexualitással vagy a tantrával az érintést, pedig amit mi tanulunk, ott a cél az, hogy ráérezzünk: a kliensnek hol vannak a hiányai, mik azok a fizikai szintű „lukak", amikkel érdemes foglalkozni. A test mindenre emlékszik. A beszéd előtti helyekről jellemzően csak testi emlékeink vannak — ezeket elsődlegesen csak fizikai módon, szomatikus módszerekkel lehet tölteni, gyógyítani.

Van, hogy napokig a kliens és a segítő a szoba két sarkában ül, mert annyira nem biztonságos valakinek az érintés, hogy ez a maximum kontaktus, amiben gyógyulni tud. Van, hogy embereket egy éven át ringatni kell, mert kevéssé tapasztalták meg az önzetlen anyai megtartást csecsemőkorukban.

Az elsődleges cél a BIZTONSÁGOS hely és kapcsolódás. Csak biztonságban gyógyul az idegrendszer. Az érintésterápia nem egyenlő a szexualitással, tantrával, meztelenséggel — a kereteket a segítő és a kliens határozzák meg, transzparensen, egyértelműen. Sehol semmi nem kötelező, és nem is lehet az!

Mi most végzünk a saját csoportunkban, az új képzés hamarosan indul — a hatalmas tapasztalati tudással rendelkező csoportvezetőim, Greguska Judit és Brandeis György tartják.

Azt hiszem ez az első olyan „módszer", amit szavakkal a legnehezebb leírni, ezért úgy döntöttem, hogy élményként adom át.

Egy matracon ülünk. Néhány pillanatig csendben nézzük egymást, majd a kliens megszólal. Nem mond sokat. Nem is mond keveset. Épp eleget mond arról, ami éppen vele van. Nem érzem, hogy bármit kérdeznem kellene, nyugtázom a mondatait, ő pedig lassan lefekszik a matracra, és lehunyja a szemét. Az önátadás első pillanata.

Lehunyom a szemem, lélegzem, hangolódok. Keresem az érzeteket a kliens mondatai mentén. Keresem, hogy hol jelez a testem. Zenét indítok. Néhány percig csak ülök és figyelek. Belépő pontot keresek, olyan rést, ahol a kliens most érinthető. Megvan. Lassan belemozdulok, és megtörténik a találkozás. Nem szavakban, nem tekintetben; érintésben.

A folyamat pedig magát írja. Nem gondolom át előre, nem tudom, mi a végpont. Hagyom, hogy vezessen valami, ami több mint elme. Amikor történetet írok, tudom, merre haladok. Itt is olyan, mintha írnék, de nem tudom, mit. Annyit tudok, hogy igaz. Ez pedig akkor és ott elég.

Nyugvópontra érünk. A zene elhalkul. A kliens pihen, de már érzem, hogy úton van vissza. Hol járt? Otthon. Otthon önmagában.

Lassan kinyitja a szemét, felül. Percek telnek el, majd néhány szót formál abból, amit tapasztalt. Én is mondok néhány szót, hogy az elme is kapjon táplálékot. Megköszönöm, hogy beengedett. Mélyen megérint, hogy ilyen közel engedett. Tudom jól, hogy milyen nehéz tud lenni egy érintés.

És mégis; ma megtörtént.

Köszönöm Gyuri és Juci, hogy megmutattátok, és átadtátok ezt a tudást. Ez az Érintésterápia nekem.